Udo Lindenberg és a „Bunte Republik”: Miért hagyják el a nézők a koncerttermet?

A nyolcvanas évek végén a „Bunte Republik Deutschland” még az egység és a sokszínűség himnusza volt – ma viszont sokan már értetlenül vagy épp dühösen hallgatják. Mi történt?

A német rockikon, Udo Lindenberg nemrég egy interjúban elárulta: egyik leghíresebb dala, a „Bunte Republik Deutschland” már nem arat osztatlan sikert koncertjein. Sőt – amikor felcsendül a szám, egyesek inkább kimennek új sörért. „Ez számomra is furcsa élmény” – nyilatkozta a 78 éves zenész, aki szerint ez is jelzi, hogy a politikai hangulat jelentősen megváltozott Németországban.

Egy dal a fal leomlása előtt

A dal 1989 októberében jelent meg, négy héttel a berlini fal leomlása előtt – egy reményekkel teli időszakban, amikor a németek nemcsak az újraegyesülésben, hanem egy nyitottabb, sokszínűbb társadalomban is hinni kezdtek. Lindenberg akkoriban szimbolikus figurává vált: ő volt az, aki „Sonderzug nach Pankow”-val üzent az NDK-nak, és személyesen is találkozott Erich Honeckerrel.

A „Bunte Republik Deutschland” egy multikulturális utópiát festett fel, ahol az olasz, török, görög, japán, afrikai vagy épp indiai gyökerekkel bíró emberek egyenrangú tagjai a társadalomnak. A refrén – „Sieh die Jumbos voller Eskimos / Wir stehen am Bahnsteig und begrüßen jeden Zug” – ma már kifejezetten provokatívnak hat: az „Eskimo” szó mára politikailag inkorrektté vált, a „mindenkit szívesen látunk” üzenete pedig sokak szerint naiv idealizmus.

Mi változott?

Akkoriban a németországi bevándorlók többsége munkavállaló volt: olasz, jugoszláv, török vendégmunkások, akik gyakran kemény fizikai munkát végeztek, és idővel megtanultak németül. Ma azonban – Lindenberg kritikusai szerint – a migrációs helyzet komplexebb és konfliktusosabb. A menekülthullámok, az integrációs nehézségek, a biztonságpolitikai kihívások és az iszlamista radikalizmus veszélye sok német állampolgárban aggodalmat kelt.

Sokan érzik úgy, hogy a „bunt” (színes) szó mára nem a sokszínűség, hanem a társadalmi feszültségek szinonimájává vált.

Kétségbeesett vagy jogos kritika?

Lindenberg dala természetesen nem a jelenről szól – egy más korszak terméke, amikor a „multikulti” eszme még főként vágyálom volt, nem pedig politikai vita tárgya. Azonban a szövegben szereplő sorok – például a „graue deutsche Mäuse” (szürke német egerek) vagy a török nyelvű betétek – ma már könnyen félreérthetőek vagy idegennek hathatnak.

A török betét egyébként egy poétikus figyelmeztetés a belső előítéletekre: „egy szörny alszik bennünk, amely láthatatlan kerítést emel közénk és a másik közé”. Ez a sor akár aktuális is lehetne – csak épp a közönség nem mindig vevő az ilyen réteges üzenetekre.

Záró gondolat

Udo Lindenberg „Bunte Republik”-ja egy idealista korszak lenyomata, amikor a kulturális nyitottság még friss gondolat volt, nem társadalmi vita tárgya. Ma, több évtizeddel később, a dal inkább emlékeztető, mint útmutató – és talán ezért fordulnak el tőle egyesek a koncerttermekben.

De egy dolog biztos: a vita, amit kivált, szükséges és fontos. Mert ahhoz, hogy a „bunte Republik” valóban működjön, nemcsak színes víziókra, hanem őszinte, problémákat is elismerő párbeszédre van szükség.

Udo Lindenberg és Apache 207 a Komet című dallal a 86. helyen áll a jelenlegi német Toplistán.