Dream Theater visszatért – Íme öt dolog, amit imádunk az új Parasomnia albumukban!

Február 7-én jelent meg a progresszív metal óriás Dream Theater tizenhatodik stúdióalbuma, a Parasomnia, amely nem csupán zenei szempontból mérföldkő, hanem azért is, mert Mike Portnoy, az eredeti dobos, 15 év után tért vissza a zenekarhoz. A Black Clouds & Silver Linings (2009) óta ez az első album, amelyen Portnoy játszik, és a rajongók azóta izgatottan várták, hogyan alakul a zenekar dinamikája az újbóli egyesülés után.

Noha sokan azt várták, hogy a Dream Theater visszanyúl a 2000-es évek elejének hangzásvilágához, a Parasomnia inkább természetes folytatása a Mangini-korszak anyagainak, miközben új energiákat és friss ötleteket hoz. Lássuk, miért tartjuk a Parasomnia-t az utóbbi évek egyik legjobb Dream Theater lemezének!

1. Erőteljes tematikus kohézió – Álmaink színháza

Ahogy John Petrucci, a zenekar gitárosa megfogalmazta: „A 'parasomnia' kifejezés az alvás közbeni zavaró élményekre utal – alvajárásra, éjszakai rémálmokra, alvási bénulásra. Elképesztő, hogy eddig nem gondoltunk erre, hiszen a nevünk is azt sugallja, hogy a koncertjeink az álmok színházában zajlanak.”

Ez a sötét, nyugtalanító téma végigkíséri a teljes albumot. Az instrumentális nyitódal, az In the Arms of Morpheus egy óra ketyegésével és ágyba fekvő ember hangjával indul, amit hátborzongató gitárfutamok követnek. Az album záródarabja, a húszperces The Shadow Man Incident e hangulatot idézi vissza suttogásokkal: „Wake up” – halljuk, miközben a hallgató valóban egy rémálomszerű utazás részévé válik.

2. Lenyűgöző borító – Visszautalás az Images and Words-re

A lemez borítóját Hugh Syme készítette, aki 2005 óta felelős a Dream Theater vizuális világáért. A Parasomnia fedlapján egy hálóinges lány áll az ágy mellett – pontosan, mint az 1992-es Images and Words borítóján. Ez nem csupán vizuális nosztalgia: a zenekar ezzel is utal a régi rajongók számára meghatározó korszakra, miközben új tartalommal tölti meg a képet.

3. Utalások korábbi lemezekre – A régi és az új ötvözése

Az album tele van apró meglepetésekkel a hűséges rajongók számára. Az egyik legszembetűnőbb a Midnight Messiah szövege, amely a legendás Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory (1999) hangulatát idézi: „In my dreams, there's a song I once knew / Like an uncanny strange déjà vu.” Ezzel a sorral közvetlenül utal a Strange Déjà Vu című számra.

A Dead Asleep nyolcadik percénél hallható instrumentális rész pedig szinte egyenes folytatása a Beyond This Life középrészének – igazi csemege a zenekar múltjában elmélyülni szeretőknek.

4. Mike Portnoy és a zenekar kémiai összhangja – A régi szikra újra fellobban

Portnoy visszatérése nemcsak technikai szempontból jelentett új lendületet, hanem a zenekari összhangban is azonnal érezhető. Már a nyitódalban érezni a Petrucci–Portnoy–Myung trió szinkronját, amely a Dream Theater védjegyévé vált. Az olyan számok, mint a Night Terror és az A Broken Man komplex ritmusváltásai, szinte táncra hívják a hallgatót a hangjegyek dzsungelében.

Különösen szembetűnő a Bend the Clock című dal, ahol Portnoy dinamikus dobolása és LaBrie érzelmes éneke szívbemarkoló egységet alkot.

5. A Bend the Clock – A lemez érzelmi csúcspontja

Az album talán legkiemelkedőbb pillanata a hétperces Bend the Clock. A Are We Dreaming? instrumentális közjátéka után szomorú gitárakkordokkal indul, majd LaBrie énekével kap igazi mélységet: „If I could bend the clock / The passageway of time / Leave it all behind…” A Petrucci által játszott szóló nemcsak technikai bravúr, hanem valódi érzelmi kitörés is.

Ez a szám tökéletes példája annak, hogyan képes a Dream Theater egyszerre tragikus és felemelő dalokat írni – ráadásul minden percében rádióbarát, annak ellenére, hogy hosszúsága meghaladja a hét percet.

Összegzés

A Parasomnia nem csupán a Dream Theater visszatérését jelzi Mike Portnoyjal, hanem egy kreatív újjászületést is. A sötét, álomszerű koncepció, a zenei bravúrok, és a régi–új összhang teszi ezt az albumot a zenekar egyik legerősebb munkájává az elmúlt két évtizedben. Nem véletlen, hogy a szakma is elismeri: a Blabbermouth.net 9/10-re, a MetalSucks 4,5/5-re értékelte a lemezt.

Ha eddig csak gondolkodtál azon, hogy belehallgatsz, ne várj tovább – merülj el a Parasomnia világában, és hagyd, hogy az álmaid színháza magával ragadjon!

⭐ Te mit gondolsz a Dream Theater új albumáról? Melyik dal lett a kedvenced? Írd meg a kommentek között!